Halihó!!!!
Végre meghoztam, de az eleje elég lagymatag lett. Bár az is igaz, hogy most nem Lana kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a jégszívű ficsúr, Mathias. A fejezetet ajánlanám Keshának, aki néha néha rám szól, hogy "Hé, te! Élsz még?" , és Johannának, aki azt kérte,hogy a "Ficsúr" ne veszítse el önmagát. Örömmel jelentem, Hogy a fagyott lelkű szőke herceg és a tűzről pattant királylány visszatért. :)
Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog!!! :)
Pusszantás xD
Végre meghoztam, de az eleje elég lagymatag lett. Bár az is igaz, hogy most nem Lana kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a jégszívű ficsúr, Mathias. A fejezetet ajánlanám Keshának, aki néha néha rám szól, hogy "Hé, te! Élsz még?" , és Johannának, aki azt kérte,hogy a "Ficsúr" ne veszítse el önmagát. Örömmel jelentem, Hogy a fagyott lelkű szőke herceg és a tűzről pattant királylány visszatért. :)
Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog!!! :)
Pusszantás xD
/ Lana szemszöge /
Már vagy két hete, hogy távol vagyok, jelenleg Firenzében. Mathias nem tarthatott velem, amit bizonyos szempontból nagyon sajnálok, hiszen éppen csak, hogy elkezdtük kiépíteni kettőnk közt a bizalmat, de egészen jól fogadta a hírt. Emlékszem, elvitt vacsorázni, hogy megünnepelhessük a szerződésem. Nap mint nap beszélünk telefonon, bár nem tudunk sokat, hiszen mindig van valami, ami a stáb számára halaszthatatlan. Mint például most is.
- Lana! Légy oly' kegyes és told ide a formás kis hátsód. - ki nem állhatom ezt a pasast. Lionel, a marketinges folyamatosan ugráltat. - Be szeretném mutatni neked az új partnered, aki nem más, mint Nick Fergusson. - nem akarok hinni a fülemnek. Hogy kicsoda? Miért pont Őt kellett erre a fotózásra felkérni? És ami a legfontosabb, erről én miért nem tudtam? Pierre elkezdheti ásni a sírját, mert annyi biztos, hogy megölöm!
- Szia Lana, rég láttuk egymást, hogy vagy? - azzal, mintha mi sem történt volna, egy csókért hajolt felém, de egy jól irányzott mozdulattal kitértem előle.
- Nick, én is örülök, hogy láthatlak, de kérlek, a testi kontaktust tartogasd a nagymellű cicababáknak.
- Ugyan már, Lana! Még mindig nem tetted túl magad azon a kis apróságon? - itt telt be a pohár. Nem akartam jelenetet rendezni, így félrehúztam, hogy csak mi ketten legyünk fültanúi a veszekedésnek.
- Apróságnak merted nevezni, hogy megcsaltál, te seggfej? De nyugodj meg, túl tettem magam rajta, viszont arról nem tehetek, hogy erős késztetést érzek, hogy bepancsoljak egyet a cuki pofidba! Azt ajánlom kerülj el, ha jót akarsz, különben a Jóisten a tanúm rá, hogy beverem az arcod!
- Ejnye, de harciasak lettünk. Csak azt felejted el, hogy mindez a te hibád volt! Frigid vagy! Nem vagy képes megadni egy férfinak, amire vágyik! - ezzel aztán szíven ütött. Nem akartam elvágódni rögtön az elején, erre tessék, az én hibám, hogy nem tudott uralkodni magán. De most eljött a bosszú ideje. Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de nemes ügy érdekében teszem.
- Érdekes, Mathias nem panaszkodott rám. - a döbbenet kiült az arcára, én pedig a bosszú édes ízét éreztem a számban.
- Ki a franc az a Mathias?
- Édesem, te nem olvasol újságot? Vagy ha azt nem is, legalább a partnered nevét a papírokon? - a tekintete továbbra is zavart volt, így folytattam. - Mathias Forbes-ról beszélek, aki történetesen a férjem. - ekkor elpattant nála a cérna, a karomat a hátam mögé szorította, és durván magához rántott.
- Őszintén leszarom, hogy ki is a te férjed, mert nem veheti el, ami az enyém, világos? Márpedig te az enyém vagy, mégpedig amíg meg nem unlak, felfogtad, Lana?
- Eressz el, de azonnal! - köptem felé a szavakat, de csak erősödött a szorítás.
Az enyém vagy! - majd a legnagyobb természetességgel csókolt meg. Undorító volt magamon érezni. Nem voltam rest, egy egyszerű, ámde annál nemesebb mozdulattal cirógattam meg egy kissé erősebben a térdemmel a legnemesebb pontját. Egy fájdalmas nyögés keretében elengedett, én pedig válaszul arcon köptem.
- Ezt többé ne merészeld! - Majd Lionelhez fordultam, és ahogy a torkomon kifért, úgy üvöltöttem vele. - Ha ez a szemétláda még egyszer a közelembe jön, cseszhetitek az egész rohadt fotózást! Olyan pert sózok a nyakatokba, hogy azt is megbánjátok, hogy élve születtetek, világos? - sarkon fordultam, és mindenki megdöbbenésére elegánsan távoztam.
***
Muszáj volt valakivel beszélnem, az a valaki pedig nem más volt, mint apa. Így hát mit sem törődve az időeltolódással tárcsázni kezdtem. Már vagy ötödjére kezdtem újra a hívást, mire egy álmoskás hang szólt a telefonba.
- Ki az ördög vagy és mi a sistergős ménkűt akarsz tőlem?
- Neked is szia, apa.
- Édesem, hát te meg mi a nyavalyáért nem alszol?
- Talán mert itt munkaidő van? - kérdeztem tőle nagy vidáman.
- Igaz is. Akkor pedig mi a baj, szívem? - már meg sem lepődök a megérzésein, de azért adom az ártatlant.
- Honnan veszed, hogy baj van, apukám?
- Onnan, hogy csak akkor nem vagy tekintettel szegény ördög édesapádra, és az alvásigényére, ha valami olyasmi történik veled, ami nem hagy nyugodni. - fejti ki nemes egyszerűséggel.
- Hát jó... de nem is tudom hol kezdjem...
- Csillagom,mi lenne, ha az elején? - a háttérzajokból ítélve épp most ült fel az ágyon, kapcsolta fel az éjjeli lámpát, és helyezte magát kényelembe. Pont úgy, ahogy gyerekkoromban tette, ha rosszat álmodtam. Akaratlanul is mosolygásra késztetett.
- Itt van Nick.
- Hogy kicsoda? Csak nem Fergussonra gondolsz?
- Nem, apu, a Jézuskára! Hát persze, hogy Őrá!
- Na mesélj csak... - ez a pár szó indulatok tömkelegét szabadította fel bennem, a történtek egyszerűen kirobbantak belőlem. A szóáradatomat a fenyegetőzés taglalásával zártam.
- Kicsikém, büszke vagyok rád, alaposan helyben hagytad őket! De azért mégis csak arcátlanság, amit ez a tacskó Fergusson megenged magának. Első dolgom az lesz, hogy értesítem Mathiast, és utasítom, hogy menjen utánad!
- Apa, csak ezt ne! Ha ezt Mathias megtudja, még a végén megöli!
- Lányom, azért ne ess túlzásokba. Egyértelmű, hogy védelmez téged, hiszen a felesége vagy, de ez azért egy kicsit erős, nem gondolod?
- Inkább úgy kezel, mint a tulajdonát, és hidd el, nem túlozok. Kérlek, ne beszélj neki erről. Nem akarom, hogy felidegesítse magát.
- Te tudod, életem.
- Köszönöm, hogy meghallgattál, most viszont hagylak aludni, rendben, apu? Szeretlek, nemsokára otthon leszek. Már csak két hét. Vigyázz magadra. Szia.
- Szia édesem, te is nagyon vigyázz magadra.
Miután bontottuk a vonalat, éreztem, hogy a megkönnyebbülés szabadsága járja át a lelkemet. Viszont egy pillanatra megállt a szívem. Ha mindezt Mathias megtudná, akkor itt kő kövön nem maradna.
/ Mathias szemszöge /
Az éjszaka közepén a telefonom folytonos rezgésére ébredek. Rápillantok a kijelzőre. Lars az az alkalmazottam, akit a feleségem tudta nélkül utasítottam, hogy kövesse őt mindenhová, de maradjon észrevétlen. Abból ítélve, hogy a napi jelentésnek még nem jött el az ideje, csak azért hívhat, mert baj történt Lanával. Azonnal felveszem.
- Nem várt fordulat következett be. Megjelent egy férfi modell, egy bizonyos Nick Fergusson, aki mostantól Mrs. Forbesszal fog együtt dolgozni.
- Mi a francot süketelsz?
- Úgy tűnik régebb óta ismerik egymást.
- Hát ezt meg honnan veszed? - szép lassan masszírozni kezdem az orrnyergem, kezd ugyanis felmenni bennem a pumpa. Mióta Lana nincs itthon, alig alszom, főleg, hogy a hangját is alig hallottam mostanában.
- Minden jel arra utal, hogy volt közös múltjuk... - itt megakadt. Mintha nem merné folytatni a mondandóját.
- Van valami kézzelfogható is, vagy csak hápogni tudsz, az Isten szerelmére!
- Uram, az a helyzet, hogy ez a férfi erőszakoskodott a kedves nejével.
- Pontosan mit is jelent ez? És egyáltalán hogy történhetett meg mindez, mikor te ott vagy Lana közelében, direkt ezért?- a hangom nem volt több, mint egy vészjósló suttogás, lire Lars azonnali mentegetőzésbe kezdett.
- Mikor ez a ficsúr történetesen lefogta, majd erőszakkal megcsókolta – hogy micsoda? Majd' megütött a guta. Hát mi a jó büdös francnak fizetem és ezt az elfuserált barmot, ha nem képes vigyázni arra, ami az enyém? - asszonyomat, Mrs Forbes egyszerűen tökön rúgta, majd arcon köpte az illetőt. Időm sem volt közbelépni. Aztán a marketingfelelőst is elküldte melegebbre, Uram. Felesleges voltam. - a hallottak alapján kissé megnyugodtam, de még mindig meg akartam ölni az alkalmazottam, és azt a férget is, aki kezet mert emelni a nejemre. - Megvannak a lehallgatókészülék felvételei. Átküldhetem e-mailben, vagy hagyjuk holnapra? - hallottam rajta, hogy retteg a haragomtól. Jól is teszi.
- Igen, küldheted. Ami pedig a történteket illeti, ha még egyszer hibázol, halott vagy. - kinyomtam a telefont. Nem akartam több időt pazarolni arra a pojáca Larsra. A legjobb emberem küldöm, erre egy szarházi megcsókolja a feleségem. Ha ő a legjobb, bele sem merek gondolni, milyen lehet a legrosszabb emberem.
Lassan lépkedek a laptopomhoz. Bekapcsolom, majd egy perc sem telik bele, jön is az üzenet. Minden idegszálam megfeszülve várja a végeredményt.
- Lana! Légy oly' kegyes és told ide a formás kis hátsód. Be szeretném mutatni neked az új partnered, aki nem más, mint Nick Fergusson.
- Szia Lana, rég láttuk egymást, hogy vagy?
- Nick, én is örülök, hogy láthatlak, de kérlek, a testi kontaktust tartogasd a nagymellű cicababáknak.
- Ugyan már, Lana! Még mindig nem tetted túl magad azon a kis apróságon?
- Apróságnak merted nevezni, hogy megcsaltál, te seggfej? De nyugodj meg, túl tettem magam rajta, viszont arról nem tehetek, hogy erős késztetést érzek, hogy bepancsoljak egyet a cuki pofidba! Azt ajánlom kerülj el, ha jót akarsz, különben a Jóisten a tanúm rá, hogy beverem az arcod!
- Ejnye, de harciasak lettünk. Csak azt felejted el, hogy mindez a te hibád volt! Frigid vagy! Nem vagy képes megadni egy férfinak, amire vágyik!
- Érdekes, Mathias nem panaszkodott rám.
- Ki a franc az a Mathias?
- Édesem, te nem olvasol újságot? Vagy ha azt nem is, legalább a partnered nevét a papírokon? Mathias Forbesról beszélek, aki történetesen a férjem.
- Őszintén leszarom, hogy ki is a te férjed, mert nem veheti el, ami az enyém, világos? Márpedig te az enyém vagy, mégpedig amíg meg nem unlak, felfogtad, Lana?
- Eressz el, de azonnal!
- Az enyém vagy!
- Ezt többé ne merészeld! Ha ez a szemétláda még egyszer a közelembe jön, cseszhetitek az egész rohadt fotózást! Olyan pert sózok a nyakatokba, hogy azt is megbánjátok, hogy élve születtetek, világos?
Percek, vagy akár órák telhettek el, mire magamhoz tértem a hallottaktól. Még mindig nem hittem el, ami történt. Lana velem akarta féltékennyé tenni azt a barmot! Átvágott! Én, aki a világ ökre is lehetnék ennyi erővel, én pedig tálcán kínáltam fel a szívemet egy csitrinek! Hagytam, hogy irányítson, hogy behálózzon, hogy meghasson a hisztijével, az érzelgősségével, a kacérkodásával, a hamis csókjaival. De most már minden világos. Csak elégtételt akart venni ezen a Nick nevű gennyládán, amire én tökéletesen megfeleltem. Hogy lehettem ilyen marha? Apámnak igaza volt! Minden nő szajha! Egy sem becsül semmit, csak a pénzt és a hivalkodást. Fogadni mernék rá, hogy tudta, ki lesz a partnere! Biztos vagyok benne, hogy mindez csak színjáték volt! Hogy az ördög vinné el mindkettejüket!
A falhoz vagdosom az összes kezembe akadó dolgot. Török-zúzok, és mire észbe kapok, már az hálószoba romokban hever. Nem bírok itt maradni. A szoba minden szegletét, minden egyes bútorát, az egész ágyat átjárja a bódító illata. A szívemet helyeztem a lábai elé, de neki még csak fel sem tűnt, magasról tett az egészre, nem voltam jó másra, mint hogy bolondíthassa velem az exét. De hát mit is vártam tőle? Egy éretlen csitri, egy ringyó, nem több!
El kell tűnnöm innen. Magamra kapom az első kezem ügyébe akadó ruhadarabokat, fogom a kocsikulcsom és a mobilom, azután pedig még magam sem tudom hová, de elindulok.
***
Lassan ébredezem, a fejem majd szét robban. Azt sem tudom hol vagyok, de annyi bizonyos, hogy egy számomra vadidegen helyen. Erősen koncentrálok, majd lassan derengeni kezdenek előttem az éjszaka emlékei. Lars telefonhívása, Lana hangfelvétele, a tombolásom, az egyik külvárosi lebuj, töménytelen mennyiségű whisky, egy fiatal, telt keblű vörös, aki izgatóan feszül hozzám, eszembe jut milyen szenvedélyesen táncoltunk, aztán egy gyors csók, és így tovább, és így tovább.
A következő, amire emlékszem, hogy már a lakása ajtajában toporgunk, én pedig majd' leszaggatom róla azt a kis semmitérő, közönséges ruhát, ami a szemrevaló testét takarja. A következő képkockán már vetkőztetem. Romantikázni, bájologni akar velem, de én nem vagyok vevő rá. Behízelgő, kedveskedő modora miatt az a nő jut eszembe, akit abban a pillanatban mindennél jobban utáltam. Nem babrálok sokat vele, nem jutunk el az ágyig sem. A folyosón durván a falnak lököm. Háttal áll nekem, a lábait pedig széttárja. Mint egy igazi kurva. Mint ahogy Lana is teheti épp ezekben a percekben annak a tuskónak. Az agyamat elönti az ideg. Halványan dereng, hogy a lány gumit nyomott a kezembe, aztán már csak annyi, hogy lihegek mögötte, az „áldozatom” pedig szinte összeesik, ha nem tartom meg. Minden dühöm, amit az egyetlen nő iránt éreztem, az iránt akit szerettem, rázúdítottam. Kegyetlen voltam, nem foglalkoztam senki mással, csak a saját fájdalmammal. Aztán képszakadás.
Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs! Mégis mi a jó büdös francot csináltam? Becsuktam a szemem, megdörzsöltem, és reménykedve nyitottam ki újra, hátha mindez csak egy álom. De nem az volt. Hiába csíptem a karomba, fájt, így nem menekülhettem a lelkiismeretem elől. Mintha tüzes vassal égetnének, úgy pattantam ki az ágyból. Magamra kapkodtam a cuccaim és abban a pillanatban ott hagytam a lakást, vele együtt pedig a nőt is, akivel megcsaltam a feleségem.
Szerencsére a kocsim a ház előtt állt, bár rejtély volt számomra, olyan részegen hogy tudtam idáig elvezetni. Hajtottam, mit egy őrült, így meg sem lepődtem, hogy tíz percen belül otthon voltam. A zuhanyig meg sem álltam. Ruhástól álltam be a jéghideg víz alá. Hogy tehettem ezt? Mi van, ha Lana ártatlan? Mi van, ha csak én értettem félre valamit? A vak düh olyan mérhetetlen módon elvette az eszem, hogy olyat tettem, amit sosem tehetek jóvá. Más nővel töltöttem az éjszakát. Megbecstelenítettem, megcsaltam a feleségem. A nőt, akit szeretek. Meg sem kérdeztem, csak elítéltem őt magamban. Mégis mihez kezdjek? És ebben az ördögi percben kellett megcsörrennie a telefonomnak is, aminek a kijelzőjén az Ő neve villog.
