Hellóka :) Végre megjöttem :) remélem örülni fogtok neki :) Annak ellenére, hogy eléggé negatívan harangoztam be ezt a részt, úgy érzem, mégis az egyik kedvencem lett ez a fejezet. Ennél talán csak a negyedik fejezetet írtam szívesebben. Viszont, hogy ne legyen okotok reklamálni, most is kaptok a végére egy szép csavart :) Ezzel a taktikai lépéssel szeretném elérni, hogy engedékenyek legyetek velem, mert a következő fejezethez igen csak kelleni fog a Múzsa homlokcsókja, viszont annak is örülök, ha az ihlet egy hónapban egyszer pofán ver :D Tehát türelmet, és ismételten csak türelmet :) És tudom, nem szoktam ilyet kérni, de kérlek örvendeztessetek meg annyival, hogy leírjátok, mi volt az, ami tettszett, mi volt az, ami nem, mi volt, ami sok volt, hol kellett volna bele több, na meg persze a szöveg és cselekmény felépítése, és ilyesmik.
Szóval jó olvasást, további szép nyarat! :) /nem ígérem biztosra, hogy augusztusban jelentkezek-e még, de ha nem, akkor szeptemberben :) /
/Mathias szemszöge/
Már egy hete, hogy folyamatosan cseng a telefonom, és mindig Lana keres. Nem vagyok képes felvenni. A céghez sem mentem be, apámnak és Lucasnak azt mondtam, csúnyán megfáztam, ami persze alapjaiban véve nem is olyan nagy hazugság, hisz november eleje van. Nem tudtam napirendre térni afelett, amit tettem. A hálónkat felújíttattam, de azóta sem tettem be oda a lábam. Nem tudok ott aludni. Egyszerűen nem megy. Begubóztam a dolgozó szobámba, egész héten a fekete kanapé volt a mentsváram. Na meg persze egy jó adag wisky. De ezt sem játszhattam már sokáig. És ismételten rázendített a telefonom, a mai nap során már huszadszor, de erre sem reagáltam. Percek múltán viszont érkezett egy üzenetem. Lana írt.
Mathias, nagyon aggódom érted! Ez már nevetséges! Vedd fel azt az átkozott mobilt, kérlek! Lana.
Ha tudná, mekkora görény vagyok, az se érdekelné, ha feldobnám a talpam. Csendben elmélkedtem az élet nagy problémáin, többek közt azon, mekkora barom is vagyok valójában, a wisky pedig csak fogyott, és fogyott. Miközben üveges tekintettel bámultam ki a fejemből, megakadt a szemem valamiféle szennylapon, vagyis magazinon, aminek Lana volt a címlapján. A szalagcím akkora betűkkel hirdette a jelenlegi munkájának körülményeit, fogy majd' a szemem nyomta ki a helyéről.
A modellvilág üdvöskéje, Lana McCartny és Nick Fergusson újra együtt?
Lana, aki jelenleg Mathias Forbes nejeként tündököl, nemrég közös fotózásba kezdett volt barátjával, Nick Fergussonnal. Akik számára nem világos, miért is szakítottak, azoknak újságunk felidézi az okokat.
A fiatalok alig lehettek együtt pár hónapja, mikor is a McCartny hercegnő rányitott akkori barátjára és egy volt playmate-re. Zokogva viharzott el a helyszínről, ezek után hónapokig nem hallottunk felőle, csak mikor összekötötte életét az iparmágnás aranyifjúval, a jégszívű herceg Mathias Forbessal.
Most viszont információink szerint, míg szegény férje otthon betegre hajszolta magát, addig Lana a fotózások közti szabadidejének nagy részét exével tölti. Bár a képek alapján nem mondhatnánk, hogy túlzottan örülne újdonsült „pincsijének”. Lehet, hogy Nick rájött, mit is veszített, és vissza akarja szerezni Lanát?
Vajon a friss házasok átlépnek minden akadályt, avagy a modellpáros nagy szerelme újra lángra lobban? Mindez a jövő zenéje...
Életemben nem olvastam össze ennyi zöldséget, mint itt, azt is tudtam nagyon jól, hogy mindez fel van nagyolva, mégis kikészültem. Az agyamban egyre csak forogtak a fogaskerekek, míg nem azon kaptam magam, hogy csont részegen tántorgok a bárpulthoz egy újabb üveg wiskyért. Immáron a harmadikért. Eközben a szoba ajtaja kitárult, a fülemet pedig megütötte egy aggódó, ismerős hang, amit bárcsak ne kellett volna még egy darabig hallanom.
/Lana szemszöge/
Végre itthon vagyok. A taxi épp most állt meg a villa előtt. Kifizetem a fuvart, majd szinte futó lépésben indulok az ajtóhoz. Egyenesen a hálószobánkba rohanok, de néhány új bútordarabon kívül nem találok mást. Leteszem a bőröndömet, a lépteimet pedig a dolgozó szoba felé irányítom. Kitárom az ajtót, és a látvány, ami fogad, egyenesen megdöbbent. Mathias kotta részeg. Szó szerint. Már a lábán is alig tud megállni.
- Édes Istenem! Mathias, mi van veled? - a hangom hallatára megdermed. Apa azt mondta, csak megfázott. Több, mint három hete nem láttam, már egy hete nem beszéltem vele, de az egyetlen baj szerintem csak az, hogy oltári módon berúgott. Még mindig nem mozdult meg, mintha csak arra várna, hogy eltűnjek, mint egy kísértet. - Gyere szépen. - indulok meg felé, és fogom meg a kezét. Az érintés hatására összerezzen, mintha félne valamitől. - Most elmegyünk egyet zuhanyozni, és nem lesz semmi baj. Máris jobban leszel. - Acélos tekintetét a szemembe fúrja. Aztán határozottan válaszol.
- Nem.
- Hogy mondtad?
- Nem!
- Mathias, gyere, amíg szépen kérem. - elkezdem húzni kifelé.
- Én ugyan nem! - és ezzel meg-meginogva, de lecövekel az ajtóban.
- Te akartad... - szép lendületesen lekentem neki két istenes pofont, amitől a lábai megroggyantak, de legalább el tudtam vonszolni a fürdőszobánkig. Ott aztán ruhástól a zuhany alá dugtam, és nyitottam is a jeges víz csapját, viszont csak hamar rá kellett jönnöm, hogy én is víz alá kerülök és teljes mértékben átázik a vékony, lenge felső. Valamint arra is, hogy Mathias marha gyorsan kijózanodik.
/ Mathias szemszöge /
Nem. Ez csak egy rossz álom lehet. Nem jöhetett haza! Még egy teljes hét vissza van a fotózásból. Nem megyek vele sehova. Hallom a lépéseit, érzem a parfümjének illatát. Mit ne mondjak, meglehetősen jó a képzelőerőm, hogy úgy mondjam, szinte hátborzongató a jelen helyzetben.
- Gyere szépen. - megáll előttem, de nem merek rá nézni. Istenem, add, hogy csak szimplán marha részeg legyek, és marha jól hallucináljak. De eme vágyam is a porba hull. Megérint. A hideg végig fut a hátamon. Nem álmodom. - Most elmegyünk egyet zuhanyozni, és nem lesz semmi baj. Máris jobban leszel. - itt az ideje, hogy a kezembe vegyem a dolgok irányítását, vagyis hogy eltűnjek a bűvköréből. Határozottan rá emelem a tekintetem, és benyögöm a választ.
- Nem.
- Hogy mondtad? - enyhe döbbenet ül ki az arcára, de látom rajta, hogy nem akar komolyan venni. Így kénytelen vagyok nyomatékosítani a válaszom.
- Nem!
- Mathias, gyere, amíg szépen kérem. - Még mindig fogja a karom és elkezd az ajtó felé cibálni. Miért nem hagy már békén?
- Én ugyan nem! - Nem állítom ugyan, hogy biztosan állok a lábamon, de hősiesen próbálok az ingoványos talajba gyökeret verni, már-már sikeresen. Nem tudok a közelében lenni. Nem tudom elviselni az érintését magamon.
- Te akartad...
Aztán egy hatalmas csattanás, majd még egy. Felképelt. Kétszer is. Aztán már csak annyit vagyok képes felfogni, hogy betuszkol a zuhany alá, a nyakamba pedig jeges víz csobog. Egy másodperc sem telik el, máris józanul és meglehetősen dühösen tekingetek az előttem álló nő felé, de a haragom a torkomon akad. A ruhája nedvesen tapad a fehér bőrére, a mellbimbói az ég felé meredeznek, a fogai vacognak, de ami a legfontosabb, látja rajtam, hogy felkorbácsolta bennem vágyat. Megveszek érte. Bele gondolni sem akarok, hogy az a kis nyomorult Fergusson akár egy ujjal is hozzá érhetett, mikor még nekem sem volt szabad. Elborul az agyam, fel sem fogom mit is művelek. Akarom! Lana csak az enyém! Viszont ezt a drága kis feleségem semmibe vette. Másnak kérés nélkül megadja azt, amiért én epekedek? Sebaj. Ha nem adja szép szóval, hát elveszem erővel! Vad dühvel a csempéhez szorítom, a nyakát harapdálom, szinte már tépem. Tisztában vagyok vele, hogy fájdalmat okozok neki, mégsem vagyok hozzá könyörületes. De Lana nem szól semmit, nem is tiltakozik, csak néhány fájdalmas szisszenés hagyja el az ajkát. De nem áll ellen! Az agyam és egyéb testrészem valamivel a fejemtől délebbre majd' szétdurran, mikor nem sokkal később belenyög a csókunkba. Egyre nagyobb élvezettel lendülök támadásba, kéjes nyögései szítják bennem a tüzet. A kezem mohón barangolja be a törékeny testét, ő pedig úgy bújik a karjaim közé, mint egy engedelmes kiscica. A feneke alá nyúlok, megemelem, a lábai pedig automatikusan kulcsolják körbe a derekam. Érzem, ahogy az apró kis kezeivel a hajamba túr. Az ajkait csókra nyújtja, én pedig mint egy éhező, úgy kezdem falni. A kezemmel a felsője alatt kutakodom, mígnem rátalálok a puha halmokra. Szinte belesimulnak a tenyerembe. Hirtelen nyomást érzek a vállaimnál. Lana próbál erőtlenül eltolni magától.
- Mathias, kérlek, ne csináld ezt...
- Mégis miért ne? - kapkodva veszem a levegőt, ahogy ő is, de úgy-ahogy tiszta a fejem.
- Mert... nem..
- Nem akarod? - bólogat. - Ne játszadozz velem, Lana! Majd' megveszek érted, te pedig a karjaimba omlasz, felhergelsz, aztán szépen elsétálnál? Látom rajtad, hogy te is akarod! - hozzá nyomtam a csípőm az övéhez, amitől egy kéjes nyögés bukott ki a száján. - Nem hagyom abba, mert tudom, hogy akarod. - reszketett a karjaim közt, de nem úgy, mint aki retteg. Nem úgy, mint akkor a tó parti házban. Nem bírtam már ezt a bizonytalanságot. - Mondd a szemembe, hogy nem akarod! - nem válaszolt. Erélyesebben szóltam hozzá. - Mondd ki!
- Mathias... - annyira bizonytalan. Akkor hát döntök kettőnk helyett.
- Ssssss...vigyázok rád, kicsim, ígérem. - ő pedig remegve, de bizalommal telve bújt az ölelésembe.
Zöld utat kaptam. Lágyabban csókoltam most már, hódítani akartam, bizonyítani magamnak és neki is, hogy jobb vagyok Fergussonnál. Egyik kezemmel tartottam a törékeny testét, a másikkal pedig megnyitottam a meleg vizes csapot. A langyos vízsugarak jólesően zúdultak ránk. Szép lassan neki álltam lehámozni a vizes ruhákat a nejemről, akit végre birtokolhatok. Végre megkaphatom őt, és jelen pillanatban az sem érdekel, hogy neki csak másodhegedűs vagyok, hogy az a bugris birtokolhatta azt, ami az enyém, mert most végre megkapom. Még a bűntudatom is elhallgat arra az időre, amíg a feleségem, az én kis törékeny koboldszerű szépségem testét kényeztetem. A felsője a földön hever, ahogy az enyém is, bár igaz, ami igaz, remegő kezekkel tüntette el rólam. Talpra állítom, hogy a maradék ruhájától is megszabadítsam, amit ő engedelmesen tűr. Csak a fehérnemű borítja a testét. Nem tétlenkedem, lekapom magamról a gatyát, és előtte állok teljesen fedetlen valómban. Az arca lángba borul, ami kifejezetten örömmel tölt el. No lám csak, jobb lennék Fergussonnál?! Hirtelen elfordítja rólam a kipirult tekintetét, majd olyat tesz, amire nem számítottam. Meglengeti előttem a vörös posztót. Elém lép, hozzám dörgölőzik, a nyakamba csókol, majd kínzó lassúsággal elhajítja az utolsó testét borító darabokat. Végre elém tárul a látvány, amire vágytam. A szoborszépségű arc, a lázasan csillogó, vágytól égő szemek, a csókoktól vérszínűre duzzadt ajkak, a krétafehér bőr, a vállaira nedvesen omló, a kebleire izgatóan tapadó kócos fürtök, a karcsú derék, a lapos, izmos has, a gömbölyded csípő, a formás, harapni való popsi, és a hosszú virgácsok, amivel a Jóisten oly' kegyesen megáldotta. Mosolyogva jutnak eszembe Al Pachino szavai az egyik kedvenc filmemből. „ A lába... nem számít, ha olyan, mint egy karcsú görög oszlop, vagy mint egy konyhaasztal lábai, ami közte van... az a Mennyország .” És rám ez a csoda vár. Mikor lehajigálta magáról az utolsó, kettőnk testét elválasztó darabokat, azzal átnyújtotta nekem az Ő személyre szabott, nekem címzett útlevelét a mámoros világba, az örök üdvösség földjére. Nem bírtam tovább magammal. Pillanatok alatt elzártam a vizet, a karomba kaptam, és megiramodtam a hálónk felé.
/ Lana szemszöge /
Fel sem tudom fogni, lehettem ilyen felelőtlen, de jelen körülmények között ez nem is érdekel. Mit számít már, hogy átázott a felsőm? Mit számít, hogy Mathias úgy vetette rám magát, mint egy dühöngő állat? Mit számít, hogy fájt, amit tett? Nem ellenkeztem vele, hagytam, hogy azt tegyen, amit akar, hátha egy idő után lehiggad. De arra egyáltalán nem számítottam, hogy egy kis idő múlva már vágyom is ezeket a vad érintéseket, hogy ilyen gyalázatos, kéjes, élvezetes sóhajok hagyják el a torkom. Abba sem gondoltam bele, hogy mi történik olyankor, ha átlépünk egy bizonyos határt, mikor mindez már nem csak évődés, hanem tömör szexualitás és mindent elsöprő vágy. De egyszerűen nem tudtam tiltakozni. Hát hazudjak magamnak, hogy nem kívánom a férjem? Hiszen attól a perctől megveszek a testéért, mikor először anyaszült meztelenül láttam a tónál. De be kell vallanom, nem csak a testéért, hanem a csókjáért is. Kezd számomra egyre világosabbá válni, mit is jelent nekem Ő, úgy igazán. Hogy mennyire hiányzott a hangja, a közelsége, az ölelése, a maga fanyar kedvessége és féltése. Kezd elmenni a józan eszem. De végül is, miért ne, így hát átadom magam az érzésnek, hogy aztán az érett paradicsom színeiben tündökölhessek, mikor újra megpillanthatom a természet nagy szabású remekművét ismételten teljesen pucéran. Bevadulok a látványtól, hozzá bújok, a nyakába csókolok, és levetem magamról az utolsó mentsváraimat, amivel elszabadítottam a Poklot.
/ Mathias szemszöge /
A teste lehelet finoman süpped az ágyba, a haja bódítóan terül szét. Ő maga pedig olyan forrón, követelőzően tekint rám, hogy örömmel hódolok be neki. Finom, puha csókokkal jutalmaz, vékony ujjai a tarkómon lévő szőkés tincsekkel játszanak. Sokáig nem történik köztünk semmi egyéb, csak apró csókok, szerelmes érintések, pont mintha tapasztalatlan, szerelmes bakfisok lennénk. De érzem, hogy benne is tombolnak az indulatok, hogy egyre mohóbban, egyre követelődzőbben falja a szám. Cserébe én neki állok bebarangolni az ajkaimmal az alabástrom testét. Egyre lejjebb és lejjebb jutok majd végül az ajkaimmal borítom be, és szívélyesen kóstolok bele a Mennyországba. Lana hangja, a magával ragadó nyögései, mintha az Istenek éneke lenne, egyszerűen zene a füleimnek. Mámoros érzés járja át a testem, ahogy újra és újra bele mártom a nyelvem a forró ölébe. Törékeny kezeivel szinte görcsösen szorít magához, mintha azt akarná, hogy soha ne hagyjam abba. Finoman mozgatni kezdi a csípőjét, ami úgy hat rám, mintha egyfajta afrodiziákum lenne. Egyre mohóbban falom őt, ő pedig egyre jobban dobálja alattam a testét. Élvezem, hogy az egész testemmel és lelkemmel érezhetem, hogyan járja át Lanát teljes egészében a mindent elemésztő vágy. Finoman, szinte őrjítő lassúsággal tüntetem el benne egyszerre két ujjamat is, amit ő egy hálás sóhajjal nyugtáz. Istenem, milyen szoros... Lassan elvesztem az eszem. Megvárom, amíg egyre közelebb jut a csúcshoz, majd minden gondolkodás nélkül a lábai közé térdelek, és vadul belé hatolok. De olyan helyzettel találom magam szemben, amire meg kel mondjam, kurvára nem számítottam, és ami rohadtul megijeszt. Érzem a teste ellenállását, a szorító, szűk érzést, ahogy magába fogadott, a körmeit fájdalmasan a vállaimba fúródni, és hallom a fájdalmas nyögést, de nem merek a szemébe nézni. De muszáj, így hát Lana fájdalomtól könnyes arcára tekintek.. Ó ne... ne, ne, Ne, NEEEEE! Uram Atyám, add, hogy ez egy álom legyen, de most, komolyan! Próbálok nem mozdulni, hogy ne fájjon neki még jobban, majd óvatosan végig simítok a puha arcon. Végig gondolom higgadtan, hogy mit is tettem, hogy aztán elborzadva kérdezzek rá a feleségemre, bár számomra szinte már így is minden nyilvánvaló volt.
-Édes Istenem! Lana, te még szűz voltál?
