Nyolcadik fejezet - Ízelítő :)

Nos, remélem kedvet csinálok az olvasáshoz. A héten felkerül a fejezet, bár szerettem volna, ha már ma fel tudom tölteni. Sajnos ez nem jön össze, mert az utolsó másfél oldalt újraolvasva rájöttem, hogy szó szerint SZAR lenne a fejezet, ha így osztanám meg veletek. Remélem, már várjátok!
Jó olvasást! Sziasztok :)

/Lana szemszöge/

Végre itthon vagyok. A taxi épp most állt meg a villa előtt. Kifizetem a fuvart, majd szinte futó lépésben indulok az ajtóhoz. Egyenesen a hálószobánkba rohanok, de néhány új bútordarabon kívül nem találok mást. Leteszem a bőröndömet, a lépteimet pedig a dolgozó szoba felé irányítom. Kitárom az ajtót, és a látvány, ami fogad, egyenesen megdöbbent. Mathias kotta részeg. Szó szerint. Már a lábán is alig tud megállni.

- Édes Istenem! Mathias, mi van veled? - a hangom hallatára megdermed. Apa azt mondta, csak megfázott. Több, mint három hete nem láttam, már egy hete nem beszéltem vele, de az egyetlen baj szerintem csak az, hogy oltári módon berúgott. Még mindig nem mozdult meg, mintha csak arra várna, hogy eltűnjek, mint egy kísértet. - Gyere szépen. - indulok meg felé, és fogom meg a kezét. Az érintés hatására összerezzen, mintha félne valamitől. - Most elmegyünk egyet zuhanyozni, és nem lesz semmi baj. Máris jobban leszel. - Acélos tekintetét a szemembe fúrja. Aztán határozottan válaszol.

- Nem.

- Hogy mondtad?

- Nem!

- Mathias, gyere, amíg szépen kérem. - elkezdem húzni kifelé.

- Én ugyan nem! - és ezzel meg-meginogva, de lecövekel az ajtóban.

- Te akartad... - szép lendületesen lekentem neki két istenes pofont, amitől a lábai megroggyantak, de legalább el tudtam vonszolni a fürdőszobánkig. Ott aztán ruhástól a zuhany alá dugtam, és nyitottam is a jeges víz csapját, viszont csak hamar rá kellett jönnöm, hogy én is víz alá kerülök és teljes mértékben átázik a vékony, lenge felső. Valamint arra is, hogy Mathias marha gyorsan kijózanodik.