Tizenegyedik fejezet - Ízelítő :)

Sziasztok!

Nemsokára felkerül az egész fejezet, de addig is adnék némi ízelítőt :) Emellett beütemezek némi változtatást a fejezetek küllemében :) Remélem minden elnyeri a tetszéseteket!!!
Köszönöm a türelmeteket!
Pusszancs, Amelié







/ Mathias szemszöge /

Lassan körbejárattam a szemem a kihalt terepen, aztán egyszer csak jéggé fagyott az ereimben a vér. Minden összeomlott, most már tudtam. Nem csak a feleségem fizet a bűneimért, én is vezekelni fogok, hiába minden. Rémálmaim vörös ördöge lépkedett felém, a szívem pedig minden egyes lépésével gyorsabban vert, akár egy kalitkába zárt madáré.

- Mit akarsz, Nadja?

- Ejnye, édes, alig több, mint egy hónapja még forróbb volt a fogadtatás. - dörzsölte hozzám a hamis bájakat. - Csak nem elfeledkeztél rólam?

- Sajnos még a nevedre is emlékszem. - a türelmem végleg elfogyott. - Ki vele! - rántottam magamhoz az áspis kígyót. - Mit akarsz?

- Micsoda kérdés ez? Természetesen téged!

- Ne add itt nekem az ostobát, világos? - ráztam meg a ribancot, aki egy éjszakára az ágymelegítőm volt.

- Au, ez fáj! Azonnal engedj el te vadállat!

- Mert különben mi lesz, heh? - diadalittas mosoly terült el az arcomon a szemeiben ülő félelem láttán, de hamar fordult a kocka.

- A nejed mindent megtud, az lesz! - elengedtem. Az arcomat jeges maszk borította.

- Mennyit akarsz? - most már ő vigyorgott rajtam, nem pedig fordítva.

- Nincs ár, egyszerűen te kellesz! - végleg elfogyott a türelmem.

- Na ide figyelj, te ócska kurva! Mondd, mennyi pénz kell, hogy befogd a pofád, vagy Istenre esküszöm, megöllek! - láttam rajta, hogy megijedt, mégis ő uralta a beszélgetés menetét.

- Még találkozunk szivi, akkor tárgyalunk! - belecsókolt a szám sarkába, és ahogy jött, úgy ment.