2012. január 29., vasárnap

Egyéb / Saját vers

Nos, mivel a heti fejezet fenn van, újjal jelenleg nem szolgálhatok, de helyette hozok mást, jelen esetben egy saját versemet. Az élet mostanában kicsit megviselt, a saját bőrömön éreztem, hogy a barátok jönnek és mennek, ez ihletett.

A hangod leszek...

Ha feltárod nekem a szíved, többé nem leszel egyedül,
Ha a világ hallgat számodra, lelkemből dal csendül,
Ha menekülni akarsz, rohanj, fuss el messze,
S én majd melletted állok, ha dönteni nem lesz merszed.
Fogom a kezed, akkor is, ha világok dőlnek össze,
De ha nélkülem akarsz élni, menj, nem zuhanok térdre.
Erődöt építünk, olyat, ami mindennek ellen áll,
Óvni fog téged, akkor is, ha a szív oly' nagyon fáj,
Nem lesz többé távolság, áthidaljuk a gondokat,
Nem kell többé kergetned a hamis álmokat.
S ha a világ elhallgat, hagyd, hogy a hang legyek,
Védeni foglak, megóvlak mindentől, itt leszek Neked...


"Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom."
/ nilla-literature.blogspot.com /


3 megjegyzés: