Első fejezet

Egy csendes nyári éjszaka békéjét készült megzavarni egy feldühödött apa. Átvágta a nappali sötétjét és határozott léptekkel rohant az emeletre. Hirtelen megtorpant az egyik ajtó előtt és hangos ordibálással vegyítve dörömbölni kezdett rajta.

- Lana, most azonnal nyisd ki az ajtót! - néma csönd. - Nem hallottad, mit mondtam, kisasszony? - még mindig semmi válasz. - Nyisd ki, különben betöröm, de annak nem lesz jó vége!

Az ajtó túloldalán egy elkényeztetett lány birodalma foglalt helyet. Apucitól mindent megkapott, a törődést kivéve -de hát mire nem jó az a rengeteg pénz- , tizenhét évesen elismert modell volt, mindenki esedezett a kegyeiért. Most viszont mégis összeomlani látszott minden, ami eddig körül vette. Apja egyik üzlettársának megakadt a lányon a szeme, és csak akkor hajlandó nyélbe ütni a dollár milliókat jelentő üzletet, ha megkapja a lányt. Persze nem magának, hanem egy szem fiának, aki a vállalat örököse. Ez lenne ám a tökéletes üzlet. De abból ugyan nem esznek. Sem az a hólyag, sem pedig az apja. Lucas McCartny még mindig szüntelenül ostromolta Lana ajtaját, egyre erősebben és erősebben feszült neki, így a lány nem tétlenkedhetett sokat, a táskájába szórta az iratait, a hitelkártyáit, a mobilt és a töltőt, majd pont úgy, ahogy gyerekkorában, kiment az erkélyre, és a lugason lemászott. Egészen a birtok kerítéséig rohant, majd a fal mellett álló egyik öreg fán kimászott. Elővette a mobilját, hívott egy taxit, és amint megérkezett a sárga jármű, bepattant és elmenekült.

Lucasnak végre sikerült bejutnia a szobába, de a lánya már nem volt ott. Azonnal értesítette a rendőrséget, majd telefonált társának, Edward Forbesnak, hogy a menyasszony beláthatatlan időre eltűnt. Idő közben megérkeztek a nyomozók, akik Lana után kutatnak majd, és befutott a Forbes család autója. Elsőnek Edward szállt ki a kocsiból, arcára volt írva tehetetlen dühe, majd őt követte a fia, Mathias, a vőlegény. Látszott rajta, hogy hidegen hagyja jövendőbeli felesége eltűnése. Lucas idő közben megegyezett a nyomozókkal, miszerint ez az ügy nem fog kiszivárogni a sajtó felé, amiről az urak teljes mértékben biztosították. Lana édesapja most barátjához fordult, hogy végre üdvözölhesse.
- Edward, drága barátom! -ölelte át a férfit. - Nagyon sajnálom, hogy ilyen hírekkel hívattalak magamhoz, de a lányom megmakacsolta magát.

-Nem a te hibád, Lucas, hiszen te mindent megadtál annak az engedetlen gyereknek.

Miközben a két férfi beszélgetett, Mathias körbenézett a szobában. Mindenhol portfóliók voltak, a falakon, az ágyon, a földön, és mindegyiken ugyanaz a lány szerepelt. A fiú tűnődve nézte a képet. Tehát ő lenne az, ő a menyasszonyom. Tetszett neki a látvány, nagyon szemrevaló kis fruska volt, de engedetlen. Ez az amit ő nem tűr el soha. Gondolkozott, vajon mi lenne a legjobb megoldás, hogy előcsalogassák a lányt. Aztán hirtelen az eszébe ötlött a megoldás.

- Lucas! - szólt jövendő apósához. Mikor az felé fordult, folytatni kezdte. - Mi lenne, ha holnap letiltatnád a lányod hitelkártyáit? De addigra ide kell rendelned a nyomozókat, hogy le tudják nyomozni honnan jön a hívás. - vigyorodott el gonoszan.

- De hát ez nagyszerű ötlet, Mathias, ez egyszerűen fantasztikus! - örvendezett a férfi.- Evvel tényleg elő fogom tudni csalogatni. Nem hiába leszel te az örököse ennek a vállalatnak. Apád büszke lehet rád. - Veregette meg Edward vállát.

A fiú nem tudott másra gondolni, mint hogy milyen jó lesz illendőségre tanítani ezt a kis elkényeztetett libát. Még szerencse, hogy mutatós darab a lány, emellett, a képeket elnézve elismert modell is. Legalább megjelenhet vele bárhol és bármikor. Csak előtte meg kell tanítania, ki is a főnök. A Lány nem fog az Ő apjára és a családjára szégyent hozni, annyi szent.

***

Lana fáradtan ébredt a hotelszobában. Kimászott az ágyból, első útja a fürdőbe vitte egy kiadós zuhanyra. Miután végzett, felhívta a szobaszervizt, miszerint a reggelijét is írják a számlájához. Mivel már vagy tíz perce megrendelte az ételt, kezdett türelmetlenné válni, mikor végre kopogtak. A szállodalánc igazgatója állt vele szemben.

- McCartny kisasszony? Bemehetnék?

- Persze, uram, fáradjon csak beljebb. Miben segíthetek?

- Nos, az a helyzet, hogy nincs fedezet a hitelkártyáján. Amennyiben nem tud fizetni, a vezetőség kénytelen lesz önt a hatóság elé állítani.

-Hogy micsoda? - hüledezett a lány. - De hát az lehetetlen. Minden kártyám érvényes, hacsak...oh, a fenébe. Egy pillanat türelmet kérek, csak telefonálnom kell az apámnak. - torzult el Lana arca a tehetetlen dühtől.

Eközben a McCartny villában a rendőrök minden idegszálukkal koncentráltak, hogy mire megcsörren a telefon, minden tökéletesen működjön. Lucas egyre inkább attól tartott, hogy nem jön be a fiú terve, mikor végre megszólalt a mobilja. Felvette az asztalról és hálás sóhajjal nyugtázta, hogy a lánya hívja.

- Igen?

- Mégis mi a frászt képzelsz magadról? - csak úgy harsogott lánya eszeveszett ordítozása a síri csendes szobában.

- Nem értem miről beszélsz. - adta az ártatlant.

- Mi az, hogy nem érted? Hogy merted letiltani a kártyáimat?

- Áááh, szóval innen fúj a szél? - a nyomozók intettek neki, hogy beszéltesse tovább, már majdnem bemérték. - Lelépsz, de a pénzem kéne?

- Az az én pénzem volt! A fotóimért kaptam! - hallatszott a hiszti a vonal túloldaláról. Intettek a férfinak, hogy már tudják, honnan jött a hívás.

- Kiskorú vagy, édesem, tehát a vagyonodat én kezelem. - Oldalra pillantott és látta, hogy Mathias a megadott címre indul, egyedül. Szívét hatalmas elégedettség töltötte el. Végre valaki megzabolázza ezt a makrancos fruskát. - Gyere haza. -kezdte kérlelni. - Érted megyek és mindent szépen megbeszélünk.

- Na azt lesheted! Akkor inkább a sitt! Vagy tudom is én, elmegyek kurvának! De soha nem fogok eleget tenni neked és a beképzelt haverodnak! Felfogtad? - ezzel lecsapta a telefont.

Lucas még csak meg sem döbbent a lánya viselkedésén, mint ahogy azt a hallgatósága tette, számított rá, hogy nem adja magát könnyen. Pont olyan volt, mint az édesanyja egykoron, de most már elérkezettnek látta az időt arra, hogy valaki megtörje. Még ha bele is kell kényszerítenie egy házasságba Mathiassal, aki hiába jóképű, belül, mint egy jégcsap. A lányának fel kell végre nőnie. Mindegy, milyen áron.

***

Lana vissza indult az igazgatóhoz. Gyorsan ki kellett találnia valamit, vagy rá hívják a biztonságiakat. Mire odaért a pocakos, idősödő úr felé, már kész terv volt a fejében.

-Apám azt mondta, maradjak itt az ő számlájára, addig amíg értem nem küld valakit.- a férfi furcsán nézett rá, de úgy tűnt, elhitte, mivel a lány apja nagyon befolyásos ember. Elnézést kért tőle, majd távozott.

A lány kétségbeesetten rogyott az ágyra. Fogalma sem volt, mitévő legyen. Tudta, amint visszamegy, apja akarata érvényesülni fog, és végre egyesíthetik a két céget. Nem akart behódolni, nem akart valami pökhendi ficsúr felesége lenni. Még élni akart, bulizni, utazni, modellkedni, és ami a legfontosabb: szabadon szeretni. Világ életében ott voltak körülötte apja emberei, akik nem engedték, hogy rendesen kikapcsolódhasson. Tudta, ha hozzá megy ahhoz az alakhoz, örökre elveszti a szabadságát. Soha nem lehetne igazán boldog mellette. Már épp azon kezdte törni a fejét, melyik barátját hívja fel, hogy állítson be Lucas McCartny embereként a hotelba, hogy megszöktesse, mikor ismét kopogtattak.

- Ki az? - kiabált ki az ajtón.

- A szobaszerviz. - Lana felugrott az ágyról és az ajtóhoz rohant.

***

Mathias soha nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű dolga lesz. Mikor belépett a szállodába, azonnal készségesen útbaigazították. Beszállt a liftbe és felment a tizedik emeletre. 808-as ajtó. Bekopogott. Azt mondta a lánynak, a szobaszerviztől jött, mire az rohant készségesen ajtót nyitni. El sem akarta hinni, hogy ennyire naiv. Hirtelen kitárult az ajtó. A fiú kárörvendő vigyorral nézett a lány szemébe, aki rögtön tudta, nagyot hibázott.

Lana el sem akarta hinni, amit látott. Egy magas, kisportolt, kócos, piszkos szőke srác állt vele szemben. A ruhájából ítélve tuti nem szobaszervizes fiú. Aztán rádöbbent. Az apja küldte, hogy magával vigye. Gyorsan be akarta csapni az ajtót a fiú előtt, de az gyorsabb volt nála. Megtartotta az ajtót, majd egy határozott mozdulattal betaszította azt, és becsukta maga után. Lana idegesen hátrálni kezdett. Éppen be akart rohanni a mosdóba, mikor is a fiú megragadta őt.

- Eressz el! Nem hallod? - a lány minden erejével harcolt ellene.- Mit képzelsz ki vagy te? Ha megmondalak apámnak, hogy erőszakos voltál vége az állásodnak! - a fiú gúnyos nevetése viszont belefojtotta minden mondanivalóját.

- Na ide figyelj, te kis ostoba liba. - Mathias minden szót lassan, artikulálva ejtett ki, mintha egy gyenge elméjűhöz beszélne. - Nem vagyok az apád alkalmazottja és azt teszek veled, amit akarok, ugyanis holnap már a feleségem leszel. - a mosoly egyre jobban szétterült az arcán.

Lana végre felfogta kivel is áll szemben. A mérhetetlenül nagy düh felül kerekedett az elméjén, egy gyors mozdulattal kirántotta magát a fiú kezei közül, majd egy óriási pofonnal „ jutalmazta ” meg a jövendőbelijét. Mathias hirtelen megtántorodott, de sikerült megtartania magát. Az arca égett, a szájában sós íz terjengett. Lassan letörölte a szája sarkából kibuggyanó vért. A vörös köd elborította az agyát. Elordította magát.

- Mégis mit képzelsz ki vagy te? - dühödt léptekkel megindult felé. - Hogy mertél megütni te pimasz cafka? - Elérte a lányt, majd megragadta a vállainál fogva, és teljes erejével a falhoz lökte. - Velem nem játszadozhatsz! ÉN nem vagyok az apád! Ha még egyszer kezet emelsz rám... - hirtelen megakadt a szeme a lány riadt, de mégis kitartó tekintetén, és rájött, mit is tesz valójában . Csak most vette észre, milyen durván nyomja a falnak. Lazított hát a szorításán, majd tovább folytatta. - Jól jegyezd meg, amit most mondok. Ne merészelj nekem ellenszegülni. Nem vagyok én olyan elnéző, mint apuci! Ha belém marsz, ezerszer erősebben kapod vissza... - ez utolsó szavakat már szinte suttogva mondta. - Mostantól hozzám tartozol, tehát az van, amit én mondok, megértetted? - Lana nem válaszolt. Mathias rászorított, majd kissé megrázta. Felszisszent, de nem válaszolt. A fiú dühbe gurult, majd teljes erőből a falnak nyomta, és a nyakához hajolva folytatta. - Nem kell nekem veled úriembernek lennem, ha nem érdemled. Tudok rohadt szemét is lenni. - finoman beleharapott a lány nyakába, akin most érződött, hogy igazán megijedt. Elvigyorodott ezen és folytatni kezdte. - Hol is tartottam? Tudom már... Tehát az lesz, amit én mondok?

Lana könnyei akaratlanul is peregni kezdtek. Felfogta, hogy nincs más választása, be kell hódolnia ennek a szadista állatnak. Bólintott, majd érezte, hogy elengedi. Lassan az ágyhoz sétált, rárogyott, majd fájó tagjait kezdte dörzsölgetni. Zokogása néma volt, amolyan beletörődő, de a harcot fel nem adó. Gyűlölködő pillantásokat vetett arra az emberre, aki ilyen keservesen megalázta. Megesküdött, hogy ezért még bosszút áll.

Mathias őszintén elszégyellte magát. Hogy történhetett meg az, hogy annyira ki tudta borítani ez a neveletlen gyerek, hogy majdnem tettlegességhez folyamodott? Ő, aki a tisztesség és az udvariasság mintája! Ez képtelenség... De ha egyszer annyira dacos ez a lány, gondolta magában. Nem számít mennyire nem volt eddig kedve a házassághoz. Be akarja törni a lányt, minden áron. Szép lassan összeszedte magát, és odalépett Lanához.

- Itt az ideje, hogy felöltözz, rendben? - Bólintott. - Tíz perc múlva indulunk. - Megint csak egy bólintás. Aztán a lány felállt és beviharzott a fürdőbe. Ám mielőtt Mathias bármit is tehetett volna, elfordította a zárban a kulcsot.

Lana gyorsan keresgélni kezdett. Inkább a halál, mint ez a tuskó. Nem hagyom, hogy megtörjön, suttogta magának a lány. Mathias rájött, mekkora hülyeséget tett. Hagyta, hogy bezárkózzon. Az ajtó túloldaláról eszeveszett zörgés hallatszott át, majd csapkodás, mire végre felfogta mi is történik. Avval a lendülettel nekivágódott az ajtónak, ami hatalmas reccsenéssel adta meg magát. A látványtól meghűlt az ereiben a vér. A lány épp egy pengét igyekezett kiszabadítani a borotvából. A fiú egyből mellette termett és kitekerte a kezéből. Luna nagyon megijedt, tudta, evvel még jobban magára haragította. Mathias elé térdelt, majd szorosan megölelte.

- Soha többé...kérlek, soha többé ne próbálkozz evvel. - suttogta, miközben egyre erősebben húzta magához, Lana pedig nem értette, mi is ütött belé. Erőt vett magán és arrébb tolta a lányt. - Többé nem lehetsz egyedül. Felügyelet nélkül még fürdeni sem mehetsz!- Most már megtalálta a hangját, erélyesebben szólt rá. - Megértetted?

- Igen...- Lana annyira megszeppent, hogy azonnal válaszolt. - Igen, megértettem.

- Helyes! - felállt a lány mellől és megfogta a kezét. - Gyere,menjünk. - lassan felhúzta a földről, majd kivezette a szobába és segített össze szedni azt a néhány holmit, amit Lana magával vitt.

Mathias a recepción rendezte a számlát, majd az autóhoz vezette a menyasszonyát. Út közben nem nem szóltak egymáshoz, az autó csendjét csak a rádióból hallatszó zene törte meg. Lana meredten bámult maga elé, majd egyszer csak feltűnt neki, hogy nem ismerős a környék. Valahol vidéken lehettek. Döbbenten fordult a mellette ülőhöz.

- Hova viszel? - a fiú nem válaszolt. - Az Isten szerelmére, mondj már valamit! - Lana arcára kiült a kétségbeesés.

- Magamhoz.

- Micsoda? Ezt mégis hogy képzelted? Haza akarok menni! Fordulj már vissza! Vigyél apámhoz! - a végén már magából kikelve üvöltözött. - Mit gondolsz ki vagy te? - Mathias is kijött a béketűrésből. Hirtelen a fékre taposott, az autó pedig hatalmas csikorgások közepette állt meg.

- Azt mondtam, azt csinálod amit mondok! -ökle a kormányon csattant. - Nincs többé Apuci! Még a végén megpróbálnál megint megszökni! Állandó felügyelet alatt leszel! Most már ÉN parancsolok! - megragadta a lányt az állánál fogva, majd kényszerítette, hogy rá nézzen. - Jól jegyezd meg, amit most mondok! Nem, ismétlem NEM tűrök ellenvetést. Ne akard, hogy megkeserítsem az életed. - hangja fenyegető volt. Lana arcán ott éktelenkedett az a két átkozott nedves csík. Annyira gyűlölte a őt, mint még soha senkit. - Szóval a helyedben vigyáznék a nyelvemre. - A kocsi ismét elindult, Lana pedig megkeseredetten gondolt a megváltoztathatatlanra. Mathias most biztos azt hiszi uralkodhat rajta, de majd meglátja! Ő bizony nem hagyja magát!