Evvel a pár soros előszóval szeretnék kedvet csinálni, hogy olvassatok :) Remélem tetszeni fog, szívvel lélekkel készül :) Nos, akkor abba is hagynám a rizsázást, és jöjjön hát az előszó :)
/Lana szemszöge/
Lassan lépkedtem apámmal karöltve az oltár felé. Testestől-lelkestől azt kívántam, bárcsak elmenekülhetnék, bárcsak meghalhatnék. De nem volt választásom. Csak mentem egyenesen a végzetem felé. Hiába volt a szökés, megtaláltak, meghalni lehetetlen, mindig mellettem vannak. Az észérvek sem hatottak apámra. A céget egyesíteni kell, még ha én is vagyok az ára. Ha szegény anya ezt megérte volna... Ő sosem hagyná, hogy apa ezt tegye velem. Egyre közelebb érünk. A lában ólom nehézségű. Látom a piszkos szőke, kuszált haját, látom, ahogy gunyorosan rám mosolyog. Nekem pedig hánynom kell. Mert hát hiába szép látvány, hiába a kidolgozott, kellően izmos test, hiába a csábos mosoly, az igéző tekintet, a műveltség, a zene szeretete, ha valójában ez a máz rideg belsőt takar. Ő olyan... olyan... olyan, mint egy... egy jégcsap! Igen, ez a megfelelő szó rá. mi ketten olyanok vagyunk, mint a TŰZ és a JÉG. Apámnak ezt tudnia kellett volna. De ha már ezt hozta az élet, úgy keverem a lapjaim, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belőle. Meglátjuk, ki nevet a végén, Mathias, majd meglátjuk.
/Mathias szemszöge/
Minden porcikámmal érzékelem azt a tehetetlen dühöt, ami belőle árad. Nem tud mit tenni, ez benne a legszebb. Élvezem, hogy reménytelenül tehetetlen. Hallom, ahogy egyre közelebb ér felém. Nemsokára az enyém lesz, az én játékszerem. Be fogom törni. Meg fog hunyászkodni előttem, kerül amibe kerül. Nem nyugszom addig, még olyan feleség nem lesz belőle, akinek hála, öregbíthetem majd a Forbes nevet. Hála istennek szemrevaló ez a lány. Mindent megteszek. Bármit, akármit. Ha kell, rettegjen tőlem, de akkor is megtanulja majd, mi is az a tisztelet. Lehunyom a szemem és magam előtt látom, mikor dacosan állta a tekintetem, pedig reszketett a félelemtől. Sosem adná fel. De muszáj lesz neki. Magam előtt látom a barna haját, ami lágyan keretezi azt a hisztis, akaratos arcot, látom a száját, ahogy megremeg a dühtől, és látom a szemét, ami még akkor is lángol, mikor a megalázottság könnyei homályosítják. Ő kell nekem! Meg akarom fékezni a tüzet, ami benne lángol. Mostantól az enyém vagy Lana, az enyém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése