Nyolcadik fejezet - Ízelítő / második felvonás :DD

Halihó :))

Nos, itt lennék, bár szokás szerint megkésve. Fél oldal híján kész a fejezet, amit jelenleg is írok. Megjegyezném, kössétek fel a nacit, mert magamhoz képest egész faszányosan kijavítottam a silány részeket, és az egyik új kedvenc pillanatommal szeretnélek most megörvendeztetni titeket, amíg nem hozom a frisset. ( Ami valószínűleg fél óra múlva már kész is lesz, de a drámai hatás elérése érdekében csak ma késő este, legrosszabb esetben viszont csak pénteken érkezik. ) Szóval, őszintén remélem, hogy tetszeni fog az apróság, amivel kedveskedni szeretnék, és kellően felcsigáz titeket. Kellemes olvasást és körmöket ropogtató várakozást :)

" Meglengeti előttem a vörös posztót. Elém lép, hozzám dörgölőzik, a nyakamba csókol, majd kínzó lassúsággal elhajítja az utolsó testét borító darabokat. Végre elém tárul a látvány, amire vágytam. A szoborszépségű arc, a lázasan csillogó, vágytól égő szemek, a csókoktól vérszínűre duzzadt ajkak, a krétafehér bőr, a vállaira nedvesen omló, a kebleire izgatóan tapadó kócos fürtök, a karcsú derék, a lapos, izmos has, a gömbölyded csípő, a formás, harapni való popsi, és a hosszú virgácsok, amivel a Jóisten oly' kegyesen megáldotta. Mosolyogva jutnak eszembe Al Pachino szavai az egyik kedvenc filmemből. „ A lába... nem számít, ha olyan, mint egy karcsú görög oszlop, vagy mint egy konyhaasztal lábai, ami közte van... az a Mennyország .” "